Tudományosan igazolt tény, hogy a tudatalattink olyan nagy hatalommal bír, hogy megéléseink és cselekvéseink 80-90 százalékát meghatározza. Gyermekkori tapasztalataink nagy részére nem emlékszünk tudatosan, de azok mélyen bevésődtek a tudatalattinkba. A félelmeink, szorongásaink és nehézségeink, amelyeket átéltünk, sokszor „kényszerítő erővel” hatnak ránk, emiatt öntudatlanul olyan dolgokat vonzunk az életünkbe, amit nem is szeretnénk. Ilyen módon nagy mértékben befolyásolják életünk milyenségét és minőségét. Ráadásul sokkal erősebben, mint értelmünk. Valójában olyan helyzeteket és olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amiben hasonlóan érezhetjük magunkat, mint gyerekkorunkban. Ez sajnos akkor is így van, ha kifejezettem fájdalmas élményeket őrzünk a gyerekkorunkról. Bármilyen tapasztalatot is szereztünk hajdan, tudatosan vagy tudattalanul olyanná formáljuk életünket, mert az ahhoz hasonlóban fogjuk „otthon érezni” magunkat. A gyermekkori tapasztalatunkon túl életünk történéseit tovább árnyalja, hogy sorsunk sokkal mélyebben összefonódik az elődeink sorsával, mint azt érezzük. Mindez felnőttként sok fejtörést és fájdalmat okozhat.