A napfény íze a Napfényes Étteremben

Tacskó Muki meglátja a fényt az alagút végén.

A napfény, izé

Furcsa dolog a piac. Általában tapasztalt főorvosként jól kitapintja a magyar ember ütőerén annak hiánybetegségeit, jó érzékkel állapítja meg, hogy a társadalomnak mire is van éppen szüksége. Hogy mindenképpen szüksége van a magyarnak például digitális képkeretre, wellness-hétvégére és lakossági technóra. És ki is váltja a magyar polgár rendületlenül a felírt recepteket, jóllehet már nagyon unja az ötvenezredszerre felvillanó „Anyuval és a kicsikkel Sárváron” képet és fáj a feje az autórádióban szóló tuctuctól.

Vannak olyan igények azonban, amelyekre Dr. Piac egyáltalán nem reagál, hiába tolja az ember az orra alá az egyértelmű leleteket. Abszurd például az a helyzet, hogy Budapesten az utóbbi két évben több vegetáriánus étterem zárt be, mint ahány kinyitott. Hatalmas veszteség volt a fővárosi vegetáriánus közösségnek a Cukor utcai Vegetárium megszűnése, a Veggie Express a Kristóf téren amint megnyitott, már be is zárt, eltűnt a remek hangulatú Wabisabi a Visegrádi utcából és az utóbbi két évben követhettük végig a Krúdy Gyula utcai Biopont végvonaglását és pusztulását, amin maga a nagy gourmand Krúdy is elszomorodott volna. Nem hiszem, hogy a húsipari lobbi állna a jelenség a háttérben, én még legalábbis nem hallottam, hogy hentesek vegetáriánus éttermekre támadtak volna húsbárddal a kezükben, jóllehet figyelem a híreket. Pedig igény az volna az ilyen helyekre, legalábbis hétköznap, ebédidőben a vegetáriánus éttermek tömve vannak, már ami még megmaradt.

Derűs eklektika

Messze sugárzó „állócsillagként” ragyog azonban immár sok éve a VII. kerületi Rózsa utca 39. egén a Napfényes Étterem, ahol kizárólag tisztán növényi alapanyagokból készült ételeket szolgálnak fel. A Napfényes koncepciója sok (legyet) répát üt egy csapásra. A naponta változó menükínálat révén ide akár egy gyors ebédre is be lehet térni, de elkölthetünk itt nyugodtan igazi, ráérős vacsorákat is. A hely ügyesen egyensúlyoz tehát a kifőzde és az étterem funkció között.

Ugyanilyen tudatos az étlapon szereplő fogások megválasztása is. Minden egyes étel, még a sütemények is azt bizonyítják, hogy a vegánok gasztronómiai élete nem a grillezett zöldségeknél éri el orgiasztikus csúcspontját, és nem is egy teljes saláta-veteményes felfalása közben, én legalábbis minden embert ide utalnék be, aki ezt hiszi. Itt van például rögtön a legutóbb is tesztelt szejtánbrassói (1850 Ft), ami nem más, mint sült burgonya hagymás-fokhagymás alapon pirított szejtán-, azaz gabonahús-kockákkal. Megbízható fogás a szezámos köntösbe bújtatott, rántott növényi sajt rizibizivel és tartármártással (1950 Ft). Mindkettő tökéletes mása eredetijének, azaz a brassóinak, illetve a rántott sajtnak, azzal a nagy különbséggel, hogy ezek a fogások állati összetevők nélkül érik el ugyanazt az ízélményt. Az étterem jó választás tehát a növényi táplálkozással kapcsolatban előítéletekkel és kétségekkel élő húsevőknek, de a friss vegetáriusoknak is, akik a kezdeti, rizsfőzéssel töltött néhány tragikus hangulatú este után azt hiszik, hogy véget ért a nagy lakomák korszaka.

Most már megennék egy jó, gabonakolbászos pizzát Vendelin barátom!

De itt vannak a különféle pizzák is, amelyekből kedvencem a szénégető (1950 Ft), ahol tönkölytésztára és paradicsommártásra van gabonakolbász, szejtán burger, füstölt tofu, hagyma, fokhagyma bőséggel ráküldve, vagy a háromsajtos (1950 Ft), ami egészen meghökkentő módon háromféle növényi sajttal, úgymint gouda, edami és mozzarella készül. A növényi sajt neve egyébként fantáziadúsan Cheezly, amit nem egy beavatatlan ismerősöm gyakran csúzlinak ért. És hogy mi is az a szejtánburger? Lisztből kivont növényi fehérje, húspogácsa alakúra gyúrva és jól megfűszerezve. A cheezly pedig növényi olajokból és tofuból készül többek között, ízre pontosan ugyanolyan, mint a tejből készült sajt, én legjobban a karakteres gouda, illetve edami ízűt szeretem.

Az árak első látásra borsosnak tűnhetnek, de az ember végül mégse érzi úgy, hogy szórja a pénzt, mint majom a teljes kiőrlésű tönkölylisztet, mivel egy főfogással garantáltan el lehet telni. Mindenképpen válogassunk tehát magunknak a salátapultról is, ha nem akarjuk úgy érezni magunkat, mint a farkas, akinek Piroska köveket varrt a hasába. És ha van még rá igény, lehet válogatni a sütemények között is, amelyek közül én és vidám társaságom legutóbb a Somlói galuskát (750 Ft) kóstolta meg, amit sok vaníliakrémmel, dióval, rizstejjel, és szójatejszínhabbal szolgálnak fel. Olyan volt tehát, mint egy vidám balatoni nyár a Balatonon, a déli parton.

A bennünk lakó barnaköpenyes pedagógus azonban néhány makarenkói körmöst is kell osszon a helynek. Megengedhetetlen, hogy a budapesti vegán gasztrokultúra zászlóshajójának olyan legyen a mellékhelyisége, mint egy vidéki flippercsárda wc-je. Hasznos lenne az is, ha napi menüben szerepelő vegán ételköltemények közül néhány felcsúszna az állandó étlapra is. Mert aki megkóstolhatja a töklevest rozsos gombóccal, a kölesfasírtot köményes káposztával és burgonyával, vagy a hamis-túrós palacsintát forró karobszósszal az rájöhet, hogy a vegánság nem csak arról szól, hogy növényi alapanyagokból készítünk a hagyományos, húsos-tojásos-tejes konyhában szereplő ételeket, ahogyan ezt a fentebb elemezett étlap sugallja, hanem ez a táplálkozás az új ízek, ételek felé vezető innováció végtelen terepe is.

És nem utolsó sorban a Napfényes Étteremben találkozhatunk még példaadóan kedves és segítőkész, ugyanakkor nem tolakodó kiszolgálással is. A hely tehát alkalmas egy gyors evésre is, ülhetünk itt egy korsó rózsavizes limonádé mellett a barátokkal órákon át, vagy vegán Krúdyként elmélkedve nézhetjük, ahogy a házi csipetkével készült zöldséggulyásunkban (790 Ft) összeolvadnak a növényi zsírkörök. És ha ezt sokáig nézzük arra is rájöhetünk, hogy az evés végső soron: sacrum.

A cikk eredeti verziója >>